Kisfiunk, Máté a 25. terhességi héten jött a világra (császármetszéssel) hang nélkül, rendkívül rossz állapotban, Apgar 2-4-7 értékekkel. Azt mondták készüljünk fel, arra, hogy valószínűleg nem éri meg a másnapot.

Máté azonban nem adta fel! Bár hangocskáját további 3 hónapig nem halhattuk, mert a sorozatos tüdőgyulladások következtében lélegeztetésre szorult, de életben maradt. 2 naposan 2-es fokozatú jobb oldali agyvérzést kapott. Gyakran voltak nagyon mély szaturációs esései, hónapokig életveszélyes állapotban volt. Nem vehettük fel, nem ölelhettük meg, csak néha-néha benyúlva az inkubátorba megsimogattuk. Az őt ért fizikai ingerek így az orvosi és nővéri beavatkozásokra szorítkoztak, még jobban lassítva a fejlődését. Habár Máté a lélegeztető gépről 3 hónaposan lekerült, továbbra is csak oxigénnel volt képes életben maradni, ezért 5 hónapos koráig az intenzív osztályon maradt.

Közben infantilis cerebrális paresis gyanúját diagnosztizálták nála és nem lehetett tudni ennek mértékét. 5 hónaposan Máté tulajdonképpen alig csinált valamit. Megszorította az ujjunkat, ha odanyújtottuk, nézelődött és cumizott, aminek akkori körülmények között nagyon örültünk, de persze tudtuk, hogy nagyon nagy az elmaradás. Még lélegeztetőgépen volt, amikor az intenzív osztály vezetőjével Prof. Dr. Katona Mártával beszéltünk arról, hogy szeretnénk ha majd DSGM kezeléseket kapna. A tornára azonban csak 4,5 hónapos korában kerülhetett sor, amikor már stabilizálódott az állapota. A klinikai gyógytornász foglalkozott Mátéval hetente 4-5 alkalommal. Egy hónapig szinte semmi javulást nem tapasztaltunk, majd szinte egyik napról a másikra fejlődésnek indult. Elkezdte emelgetni a fejét nyúlni a dolgokért.

Az oxigénpótlásra sajnos továbbra is szüksége volt, így hosszas szervezés után oxigénnel, pulzoxi-méterrel 8 hónaposan hazahoztuk. Ekkor vette át a kezeléseket Kocsisné Benczédi Márta, akivel ekkor már hónapok óta kapcsolatban álltunk. Tekintettel Máté oxigénigényére először Ő járt ki hozzánk heti két alkalommal. Amikor már nem kellett az oxigén pótlás, mi mentünk „Márta nénihez”, akinek azóta is imába foglaljuk a nevét, hiszen a mi kis csodagyerekünk csodájához az Ő munkája, áldozatossága elengedhetetlen volt.

Máté 1 éves korában fordult először segítség nélkül hasra.15 hónaposan állt négykézlábra, 17 hónaposan ült önállóan és 18 hónapos korában kezdett el kúszni. Szépen lassan érkeztünk el az egyes fejlődési fázisokhoz.

Most két és fél éves Máté és elindult, önállóan jár. Rengeteget beszél, mondókázik és egy tündéri kedves fiúcskává cseperedett. Kicsit még lassabban, bátortalanabbul reagál dolgokra, de remélhetőleg minden szempontból utoléri a kortársait. Minden esélye megvan rá.

A kezelő orvosai mind csodaként tekintenek Mátéra, az élni akarására és arra, hogy a halál torkából hova jutott el. Sok szakember szájából hallottam azt, hogy nem gondolták volna, hogy ilyen szépen helyre fog jönni.

Hiszem, hogy Máté csodálatos fejlődésének a DSGM nélkülözhetetlen része. És hiszem, ha egy szülő időben és a legjobb szakemberek kezébe adja beteg gyermekét, ezzel a módszerrel a csoda nem marad el!