Első gyermekünk Niki 2004.02.07-én született Szentesen 37. hétre 3380 grammal. A hosszú vajúdás (15 óra) és az elhúzódó kitolási szak miatt oxigénhiányos állapotba került. A születés utáni vizsgálatok gyenge reflexeket, ingadozó keringési értékeket mutattak, ezért a szegedi Gyermekgyógyászati Klinikára szállították. A szakszerű ellátásnak köszönhetően állapota pár órán belül javulni kezdett és hamarosan önállóan lélegzett. 2 hetes korában hazahozhattuk. Orvosi utókezelésként gyógytornát ajánlottak, amit Szentesen 3 hetes korában megkezdtünk.

Niki tartása, mozgása és közérzete 5-6 hónapos koráig nem igazán javult. Teste tónustalan volt, alsóvégtagjai kifordulva, tehetetlenül lógtak, karjai erőtlenek voltak és nem fogott, nem kalimpált a játékok után. Arcocskája mindig szomorkás volt, nem gőgicsélt, nem grimaszolt, csak nézett lefittyedt ajkakkal.

Csak a hátán szeretett feküdni, hason nem maradt meg, sírt. Nem evett sokat, mégis kövérnek tűnt és nagyon hurkásnak.

Utolsó reményként felkerestük Hódmezővásárhelyen a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványt. A hetente 2 alkalommal végzett 60 perces kezelések pár alkalom után jelentős javulást hoztak. Niki megkedvelte a hasonfekvést, forogni kezdett, hamarosan kúszott és bemászta az egész lakást. 1 éves korára már felállt, kapaszkodva lépegetett és minden rosszaságot, huncutságot kitalált. Ma már megtette első önálló lépéseit. Mindig mozog, mindig beszél, csak alváskor van nyugalom és csönd.

Reméljük az első hónapok nyomtalanul örökre eltűnnek és kislányunk egészségesen, boldogan fejlődik továbbra is.

Hasonló javulást kívánunk a többi sérülten született babának is.