Barnabás lassan egy éves, gyönyörű kisfiú. 9 hónapos korára megtanult mindent, amit egy ekkora babának tudnia kellett: tartotta a fejét, megfordult, jól használta a kezét, apró tárgyakat is megfogott, kúszott. Ez utóbbit olyan ügyesen művelte, mint egy kis indián, mindent elért ezzel a mozgással a lakásban, egyik pillanatban itt, a következő pillanatban ott tűnt föl. Nem sokkal később föl is ült. Már csak a mászás és az állás hiányzott. De ez sehogyan sem ment neki. Volt, aki azt mondta, nem kell vele törődni, nem minden gyerek mászik, mások ijesztgettek, hogy ez később sok problémát okozhat. Kérdeztünk védőnőt, orvost, babatornát vezető szakembert, de megnyugtató választ senkitől nem kaptunk. Végül eljutottunk a Dévény Módszer a Mozgássérültekért Alapítványhoz Hódmezővásárhelyen. Ott kezdték el Barnabás kezelését.

A 60 perc mindkettőnk számára különleges élményt jelentett. Kisfiam először jól viselte a kezelést, de aztán egyre elkeseredettebb sírással reagált rá. Hiába hittem el, hogy szükség van minden mozdulatra, a szívem szakadt meg látva Barnabás elkeseredettségét. Szerettem volna magamhoz ölelni, megnyugtatni, de a munkát nem lehetett abbahagyni.

Az eredmény nagyon rövid időn belül látszott. Kisfiam másnap elkezdett mászni, s napról napra egyre többször váltott kúszásról mászásra, egy hét elteltével szinte már csak így közlekedett. A kezelést követő harmadik napon pedig felállt. Szinte hihetetlen, de egyetlen alkalom elég volt ahhoz, hogy beinduljanak azok a mozgások, amelyekre addig hiába vártunk.